November 29. és december 1. között háromnapos személyiségfejlesztő, önsegítő műhelymunkán volt alkalmuk részt venni az irodalomterápiás képzésbe bekapcsolódóknak, melynek a Budapesten található Kispont Galéria szolgált alkotóteréül. Az önismeretfejlesztő foglalkozás az irodalomterápia és a képzőművészet eszközeinek kombinálásával, Vályi Horváth Erika (irodalomterapeuta) és Soltis Miklós (képzőművész) vezetésével zajlott, napi három órában.
A vezetők a galériát színes festményekkel, gyertyafénnyel, barátságos fogadtatással, a foglalkozáshoz megfelelő, kellemes környezetté alakították. Az alkotóműhely megnyitására pedig Bartos Éva, a Magyar Biblioterápiás Társaság alapítója is elfogadta a meghívást. A résztvevőknek a bemutatkozáshoz Erika Dixit kártyákat készített elő, amelyekből mindenkinek egyet kellett kiválasztani, amely legjobban jellemezte őt, a napjait, a hangulatát.
Van, amit nem biztos, hogy szavakkal ki lehet fejezni, illetve könnyebb megalkotni, így a résztvevők Miklós vezetésével alkotásba kezdtek, ekkor még nem tudva, hogy a három nap mit is tartogat. Az első nap, A3-as lapokat használva, mindenki összesen négy festményt alkotott. Minden festmény ugyanúgy indult: egy ecset segítségével, a lapokat bevizezve, egy-egy különböző, tetszőleges színnel kellett festeni. Majd mindegyik lapon különböző technikákat alkalmaztak: hígabb-sűrűbb festékek használata, más-más ecsetek és ecsetvonások, csepegtetés, lenyomat készítése stb. Amíg az alkotások száradtak, zsákbamacska-szerűen mindenki húzott egy verset, ezekből három szavat kellett otthon kiválasztani a résztvevőknek. Az első nap végén már csak annyi maradt hátra, hogy ránagyítva a festményekre, mindenki kiválasszon három motívumot, amit meglátott az alkotásokban – kettőt a sajátában, egyet pedig máséban.
Másnap a csoport már egy összeszokottabb, vidám hangulatban kezdődött. A résztvevők felolvasták az előző napon Erika által kiosztott verseket, majd mindenki elmondta a három kiválasztott szavát a versből. Itt nem a költemény mondanivalója volt a fontos, hanem a szavak, amelyek akkor valamiért megfogták az adott illetőt, majd mindenki elmondta, melyiket miért választotta. A foglalkozás vezetői végig hangsúlyozták azt is, hogy mindenki annyit mond, amennyit szeretne, valamint nem baj, ha valami nem kerül befejezésre, mindenki a saját tempójában halad. A szövegekből kiválasztott szavaknál érdekes lehet, hogy míg valaki az előző napi hangulatában olvassa a verset, lehetséges, hogy másnap már teljesen vagy részben más szavak lesznek, amelyek valamiért kitűnnek neki a szövegből.
A műhelymunka az előző nap a festményekből kiválasztott motívumokkal folytatódott; a résztvevőknek három motívumból kellett egyet választani, amelyhez pedig (akár a versekből
kiválasztott szavak segítségével) egy érzést kellett csatolni, valamint egy környezetbe belehelyezni. Ehhez Miklós látott el mindenkit kreatív ötletekkel. Ezután előkerültek nemcsak a festmények, hanem a festékes tányérok, a ragasztó, a gyurma, a kartonpapír stb., és megkezdődött a környezet létrehozása, ami a harmadik napon is folytatódott. Végül a résztvevők bemutatták a műveiket.
Mindenki mást láthat meg egy alkotásban, meglehet, hogy egy-egy motívum valakinek negatív érzéseket hozhat elő, más egy teljesen eltérő, kedves dolognak láthatja azt. Az alkotóműhely végét pedig Harka Sára Fogyókúra című versének felolvasásával zárta a csoport, mely megfelelő lezárása volt az elmúlt napoknak. Erikát idézve: „komoly hullámzás, sok mosoly, bátorító összenézés, támogató jelenlét, könnyek, ölelések, jó szövegek, festékpacák, együtt kucorgás, transzgenerációs elakadások felfejtése, és annyi-annyi csodálatos kapcsolódás” jellemezte összességében a három napot.
