November 10-11-én az Erasmus+ keretein belül a jelentkezők Szlovákia különböző részeiről Budapestre látogathattak, ahol tapasztalt biblioterapeuták vezetésével két irodalomterápiás foglalkozáson volt lehetőségük részt venni, amelyek során irodalmi szövegeket dolgoztak fel kreatívan. Az első programra vasárnap, a Hősök terétől és a Városligettől karnyújtásnyira lévő Domus Collegium Hungaricumban került sor. Itt Heinemann Ildikó tartott irodalomterápiás beszélgetést a csoportnak. Ildikó így beszél az irodalomterápiáról: „Az olvasás és az írás mindig gyógyító hatással volt rám. Az irodalomterápia jótékony hatását tehát már tanulmányaim megkezdése előtt magamon alkalmaztam. A csoportos alkalmak vezetése során megtapasztalhattam, hogy a közösség, a nem vagyok egyedül élménye, milyen sokat jelent lelki egészségünk megőrzésében és visszanyerésében.” A kétórás foglalkozás egy rövid bemutatkozással kezdődött, amely során a csoport tagjai elmondták az írással való kapcsolatukat is. Már ekkor egy kellemes légkör bontakozott ki. Ildikó a továbbiakban különböző házakról helyezett képeket a padlóra, ezekből kellett mindenkinek választania egyet, amely valamiért megfogta őt. Majd egy írásgyakorlat következett, ehhez a résztvevők két letakart cetlit húztak, amelyen 1-1 mondat szerepelt. A csoport tagjai a hozzájuk közelebb álló mondattal három perc alatt alkottak önállóan egy rövid szöveget. Mint végül kiderült, Ildikó A három kismalacból válogatta ki a mondatokat. A foglalkozás utolsó részében ezt a mesét fel is olvasta a résztvevőknek, majd közösen megbeszélték a szöveget. Hétfőn este, a Lánchídtól néhány lépésre található Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjában az Erasmus+ program résztvevői Fejős Edinánál jártak, aki Üzenet a palackban néven, tizenegy éve tart irodalomterápiás foglalkozásokat. Edina így ír erről: „A csoport neve arra utal, hogy az irodalmi művekből kiolvasott üzenet mindig személyes és egyéni, saját életünkre vonatkoztatható, azonban másokkal is megosztható.” Mivel ez egy nyitott, ingyenes csoport, a foglalkozásra bárki csatlakozhatott, így nem csak az Erasmus+ keretein belül ellátogatók, hanem több, rendszeres résztvevő, illetve különböző korosztály is jelen volt. Akárcsak Ildikó, Edina is felhívta a figyelmet: a csoportos irodalomterápia fontos része, hogy a foglalkozásokon hallottakat a csoport tagjai nem adják tovább, valamint mindenkihez egyenlően, ítélkezés nélkül állnak. Első körben Edina Mood Cards kártyákat helyezett az asztalra. Minden egyes kártyán különböző hangulat volt látható, ebből választott mindenki egyet, amely aktuálisan jellemezte a hangulatát. A másfél órás foglalkozás második felében Békés Pál A Félőlény című meseregényéről beszélgettek, amely más-más nézőpontokat mutatott meg, valamint több olyan téma is érintve volt, mint a szorongás, a kreativitás és a barátság.
Jacenko Oksana a budapesti foglalkozásokról:
„A novemberi irodalomterápiás foglalkozás emberként sokat adott, megerősítette azt a meggyőződésem, hogy mennyire fontos a tolerancia, az együttérzés másokkal és az érzelmek feldolgozása. Jó emlékeztető volt ez a foglalkozás arra, hogy nem egyedül mi küzdünk nap mint nap a problémáinkkal, hanem mindenki küzd valamivel, és ha megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, akkor lehet, hogy tudunk egymáson segíteni. Az irodalomterápiát nagyon hatásosnak tartom, a foglalkozások után mindenkinek csak ajánlani tudom.”
Vályi Horváth Erika a novemberi budapesti irodalomterápiás foglalkozásokról:
„Heinemann Ildikó irodalomteraputa, coach, pasztorálpszichológiai-lelkigondozó, gyászcsoport-vezető, lelkész foglalkozása épp attól volt számomra nagyon tanulságos, mert azt a multidiszciplinális szemlélelet hozta be a csoportba, hogy egy érett szakember attól lesz valódi segítő, ha összegzi, ötvözi mindazt a tudást és tapasztalatot, ahova a saját szakmai és emberi fejlődése vezette. Nagyon elgondolkodtató volt számomra a ház-szimbolika, amivel dolgoztunk, ki milyen alapokra építi az identitását, mire vágyik, mi a rövid és hosszú távú célja. A meseterápiás kitekintés is tanulságos volt számomra. Fejős Edina csoportja pedig épp a lazább, kevésbé strukturált vezetés miatt volt tanulságos számomra, hogy rábízhatjuk magunkat az erős, minőségi szövegre, mert ez eleve megteremti a mély, értékes megosztások lehetőségét. Csoportvezetőként számomra nagyon értékes tapasztalat, hogy mások foglalkozásain részt vehetek, mert minden terapeuta más módszerekkel, más attitűddel dolgozik, és ezeken a csoportokon való részvétel újabb inspirációforrás a szakmai tapasztalatszerzéshez.”
Szendi Tünde a Heinemann Ildikó vezette alkalomról írt:
„2024. november 10-én, vasárnap, 15.00-17.00 óra között egy irodalomterápiás foglalkozáson vehettem részt Budapesten, amelyet Heinemann Ildikó irodalomterapeuta vezetett. A közel 2 órás esemény nagyon jó hangulatban telt, és mindnyájan tudtunk kapcsolódni egymás érzéseihez. A foglalkozás kezdetén egy házat (képen) kellet választanunk magunknak, amiben szívesen laknánk, majd elmondhattuk, hogy miért éppen azt a házat válaszottuk. Ezután két papírcetlit húztunk a sok közül, amin egy szövegből származó mondatok voltak. A kettőből egyet kellett választanunk, és befejezést írnunk hozzá. Ezt ismét megoszthattuk a többiekkel. Ezután a foglalkozásvezető elárulta, honnét származnak a részletek, és felolvasta számunkra A három kismalac történetét – egy számomra különleges változatban, amin sokat nevettem. Egy kis gondolkodási idő után azt beszéltük meg, hogy mi ragadott meg minket a történetben. Igazán inspiráló volt számomra hallani, amiket a társaim elmondtak. Az esemény végén megfogalmaztuk magunknak és megoszhattuk, hogy mit viszünk haza az alkalomról. Én nagyon jól éreztem magam, és hálás vagyok, hogy részt vehettem a foglalkozáson.”
